
A két kígyó és a Forrás emlékezete – amikor a vágy szívet kap!
Amikor az ember sokáig figyel önmagára, előbb-utóbb észrevesz egy finom elmozdulást belül. Nem történik semmi különös, nincs nagy felismerés, nincs robbanás. Egyszer csak azt érzi,

Amikor az ember sokáig figyel önmagára, előbb-utóbb észrevesz egy finom elmozdulást belül. Nem történik semmi különös, nincs nagy felismerés, nincs robbanás. Egyszer csak azt érzi,

A szív, a Nap és a tudat alkímiája! Hórusz történetében van egy szakasz, amelyről ritkán beszélünk részletesen, pedig ez az a pont, ahol minden valóban

Talán te is úgy nőttél fel, hogy azt tanultad: férfinak lenni annyit jelent, hogy menni kell előre. Megoldani, elintézni, teljesíteni, tartani magad. Nem meginogni, nem megállni, nem visszanézni. És lehet, hogy sokáig működött is. Egészen addig a pontig, amikor belül valami el nem fáradt. Nem látványosan, nem hangosan, csak csendben. Olyan fáradtsággal, amit nem lehet […]

A beavatás nem a templom kapujában kezdődik, hanem a nő testében. Ott, ahol a méh emlékezik. Ott, ahol a vágy nem ösztön, hanem ima. Ízisz

Az alkímia nem fémekről szól. Nem arról, hogyan lesz ólomból arany, hanem arról, hogyan lesz a sebből fény, a szétszórtságból jelenlét, a félelemből szeretet. A

A szív szexualitása ott kezdődik, ahol a test már nem akar bizonyítani, és a lélek már nem akar menekülni. Ott, ahol a férfi és a